Kezdetektől, néhány szóban

2004. évben Cegléd közelében, Csemő községben éltünk Kisfiammal, Édesanyámmal és Élettársammal. Budapesti múltunkat hátrahagyva, a csodálatos kert, a kertben kialakított halastó, a kiépített teniszpálya, helyes kis kétszintes faház, a vidéki csend vonzása miatt költöztünk le ide, a Budapesttől 80 km-re.

Édesanyám a hétköznapok magánya, depressziója miatt és a kissé zajos életet élő szembe szomszédok miatt egyaltálan nem tudta értékelni a fővárosból való leköltözés előnyeit. Szerettünk volna számára egy társat, aki jelenlétével enyhíti magányát és még odafigyelést igényel.

Így augusztus 27- én, 65. születésnapjára Kecskemétről elhoztuk Anyukámnak a legtündéribb, fekete, göndör,  3 hónapos, tenyésztője szerint puli kutyust. Fajtája csak a későbbiekben, egy állatorvosi vizsgálaton jelenlévő operatív menedzser (Lehoczky Imre állatorvos honlapján szerepelt ez a beosztás) által került megkérdőjelezésre, azonban számunkra ennek sosem volt jelentősége, puli volt és kész, ha nem akkor is. A kertben a kölykök részére elkerített részen láttuk meg az alomnyi feketeségeket, majd Dezsőke kiválasztott engem és boldogan elindultunk vele az új otthona felé. Az autóban, a hátsó ülésre tettük. Nem nyüszögött, nem mozgolódott, csak ült nagyon büszkén, felemelt fejjel. Tündéri volt.

Édesanyám meglepődött a születésnapi ajándéka láttán, de a várt lelkesedés sajnos elmaradt. Akkor már tudtam, hogy Dezsőke az én Társam lesz.

Imádtam az okos kis fejét, játékos volt, könnyen tanult.

Még egy évet sem maradtunk Csemőn, kb 10 hónap múlva visszaköltöztünk Pestre.


Már az első orvosi vizsgálat alkalmával megtudtam, hogy rejtett heréje és köldöksérve is van szegénykének, amire természetesen a “tenyésztő” nem hívta fel a figyelmünket. Sajnáltam nagyon, mert tudtam, hogy ezeket előbb vagy utóbb műtétileg kell eltávolítani, ami fájdalmat okoz majd neki.

A műtétre a pesterzsébeti Valéria utcai rendelőben került sor. Aggódással, sírással, de mégis bízva a szakértelemben ott hagytuk Dezsőkét. A műtét lezajlott, hazavittük, szépen gyógyult. A lábadozási időszakban felkészültünk a bepisilésre, bekakilásra, azonban Dezső ezt elképzelhetetlennek tartotta és mindig türelmesen kivárta, amíg kézben levisszük a kertbe és ott végezte el a dolgát. Később jelezte, hogy már nem kell vinnünk, finoman lelépegette azt a pár lépcsőfokot, majd dolga végeztével lassan visszament a helyére. Már akkor is elképesztő volt számomra az intelligenciája és a kitartása, ahogy az ezt az időszakot megélte és kezelte.

Ahogy gyógyult és már lehetőségem volt jobban megszemélni a has alatti részét, furcsa dologra lettem figyelmes. Mintha a köldöksérv okozta kis pukli még mindig ott lenne… A rendelőben a kontroll alkalmával rákérdeztem, mire közölték velem, hogy “ja, a köldöksérvet nem távolították el, csak az ivartalanítás és a rejtett here eltávolítás történt meg, mert túl nagy vágást kellett volna eszközölni, ahhoz, hogy a köldöksérvet is megszüntessék….de ne aggódjak, nem olyan vészes, odafigyeléssel ezzel a sérvvel együtt lehet élni…”

Első döbbenet. Miért vállalták akkor el? A műtét után miért nem mondták? Ha nem kérdezek rá, akkor nem is tájékoztatnak?

Nem csináltam jelenetet, nem panaszoltam, örültem, hogy a kutyám felébredt az altatásból, eszik, dolgát végzi, alszik, lassan felépül.

Többet nem mentem ebbe a rendelőbe…Hála Istennek nem is volt rá ok, mert Dezső kiváló kondícióban volt, 10 éves kora felett sem mondta volna meg senki a korát. Imádott labdázni, fel-le, előre-hátra, sosem unta meg. Mindig figyeltem a táplálására, az oltásaira, a rovarok ellen is védtem.


2010. évben kötelező oltás miatt kerestem fel először Dr. Lehoczky Imre által vezetett Pesterzsébeti Állatorvosi Rendelőt…Nem ajánlások miatt, egyszerűen csak közel volt. Hét évig jártunk Dr. Lehoczky Imréhez, illetve a rendelőjébe, mert ő elég ritkán volt jelen. Ez idő alatt soha írásban nem kaptunk semmilyen írásban rögzített tájékoztatást a kezelésekről, gyógyszerekről, sem kórlapot. Kutyám halála után kérésemre kiadták a kissé hiányos és pontatlan “Előélet” dokumentumot.

Oltásokon túl,  egy nagy beavatkozásra volt szükség: lipóma eltávolítására, a másik rendelőben elfelejtett köldöksérv műtéttel. Megtörtént, minden rendben volt. A műtét után a lábadozóban, letérdeltem a földön takaróra  fektetett kutyámhoz és nem törődve a környezetemmel, csak rá figyeltem, aggódva, sírva simogattam, hiszen nyűszített, ahogy az altatásból lassan magához tért. Akkor még erősek voltunk és legyőztük a bajt. 2017. június 14. napján már nem sikerült.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.